Magyar Hírlap: Folyamatos párbeszéd az emberekkel

Magyar Hírlap: Folyamatos párbeszéd az emberekkel

Tuzson Bence: a lényeg az, hogy Magyarország a saját útján tudjon fejlődni, mindent ezen keresztül kell vizsgálni

„Olyan uniót szeretnénk, amely erős, egymással együttműködő nemzetekre épül. S nem fordítva, ahol egy központi akarat határoz meg mindent, az államok pedig csak végrehajtók” – erről is beszélt lapunknak a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációért felelős államtitkára. Tuzson Bencét kérdeztük családról, ügyvédi hivatásáról és arról is, mit tanult Antall Józseftől, a néhai miniszterelnök tanácsadójaként.

– Életrajza szerint családfája egészen az 1600-as évekig vezethető vissza, felmenői között ügyvédek és 1848-as honvédek egyaránt akadtak. Meghatározó önnek az efféle előzmény?

– Meghatározó és lényeges, de azt gondolom, hogy ezt nem szabad túlértékelni. A legfontosabbak ugyanis a közvetlen felmenők, vagyis a szülők, akiktől én minden, az élethez szükséges muníciót megkaptam. Mérnök emberek, és arra tanítottak, hogy bármit is csinálok, azt tegyem jól, komolyan, szeressem a családom, és becsüljem a munkát. Bár nyugdíjasok, ma is dolgoznak. Nem mellékesen arra is buzdítottak, hogy az eredményeinket a közösség számára is kamatoztatni kell.

– Ezért jött először a közélet iránti érdeklődés?

– Már középiskolás koromban, tizenhét évesen csatlakoztam az MDF-hez, de aztán ügyvéd lettem, ám a politikát sohasem felejtettem el. Annak ellenére, hogy komolyabban csak 2014-ben, az országgyűlési képviselőjelöltségre való felkérés óta foglalkozom ezzel, mindig fontosnak tartottam.

– Antall József tanácsadója is volt. Tőle mit tanult?

– Rengeteget. A legfontosabb amit megtanultam, hogy az ember a közéletben csak akkor cselekszik helyesen, ha tisztában van az alapvetésekkel. Márpedig ezek lényege, hogy a nemzeti érdeket, illetve a családok előbbre jutását kell mindig a középpontba helyezni. Ha ezt tartjuk szem előtt, jó irányba tartunk.

– Sikeres ügyvédi hivatást adott fel a politika érdekében. Nehéz döntés volt?

– Hogyne, ám fontosnak tartom megjegyezni, hogy az irodánk éppen azért lett annak idején sikeres, mert közösségben gondolkodtunk. És sok minden másra is megtanított ez a tevékenység, például arra, hogy a valódi eredményekhez olykor rögös út vezet. Az évek során több, valóban nehéz helyzetű emberrel is volt módom találkozni, és alaposan megismertem a különböző társadalmi problémákat. Fel is készített tehát ez a hivatás a komolyabb közéleti szerepvállalásra.

– Azért a családdal, gondolom, meg kellett beszélni a váltást.

– Természetesen, hiszen óriási a különbség a két munkahely között. Tisztában kell lenni például azzal, hogy a politikai sárdobálásból aligha lehet kimaradni, bizony, olykor támadják az embert, és a méltatlan vádaskodásokkal szemben nehéz védekezni. Az első lépésben a feleségemmel, aztán a szüleimmel és a testvéreimmel is megbeszéltem a váltást. Támogattak.

– Nemcsak ügyvéd, önkormányzati képviselő is volt, a XII. kerületben. Onnan mit hozott magával?

– A helyi ügyek iránti érzékenységet, azt, hogy az adott döntések következményeit is mindig figyelembe kell venni. Fontos, hogy minél kisebb legyen a távolság a politikával foglalkozók és a lakosság között. Ma is igyekszem a lehető legtöbbet találkozni a választókkal, ez egyébként az államtitkári feladatkörömből is adódik. A cél, hogy mindkét irányba legyen kommunikáció: az emberek észrevételei jussanak el a döntéshozókhoz, a különböző intézkedések, illetve azok értelme, magyarázata pedig az emberekhez. Ez a lényeg.

– Az ellenzék – sok más mellett – éppen a kormányzati kommunikációt támadja, részben azért, mert szerinte az „túl sok”.

– Valójában a párbeszédről van szó, amely több részből áll. Ilyen például a nemzeti konzultáció, de vannak fórumok, fogadóórák, és a lehető legtöbb rendezvényre is érdemes elmenni. Valamennyi eszközt igénybe kell venni. Enélkül nem lehet eredményes politikát csinálni, illetve kormányozni.

– Mindez azzal jár, hogy sokszor kell ugyanazt mondani. Nem fárasztó vagy unalmas?

– Aki így érzi, ne vállalkozzon ilyen feladatra. Ezt a munkát szeretni kell. És az tudja szeretni, aki komolyan is gondolja.

– Kikapcsolódásra van esély?

– Ha az embernek négy gyermeke van, az nagyban meghatározza, mire fordíthatja a szabadidejét. A legszívesebben a családommal vagyok, s ennek minden pillanatát próbálom élvezni. A húgom szobrász, nekem is fontos a művészet, igyekszem képben lenni. Egy nemzet lényegéhez tartozik a kultúra ápolása.

– Előfordul, hogy például egy játszótéren vagy bevásárláskor kénytelen spontán visszaváltozni államtitkárrá?

– Természetesen, amikor másokkal beszélgetek, a munkával kapcsolatos témák is gyakran szóba kerülnek. De ez nem gond, ez része a közéleti ténykedésnek, ahogy az is, hogy meghallgatjuk mások véleményét.

– A jelek szerint elég kemény politikai esztendő, illetve kampány elé nézünk. Mire számít?

– Erősnek kell lenni. Ha csak az impozáns gazdasági teljesítményt nézzük, mondhatnánk, könnyű a helyzet, hiszen sikeres a kormányzati politika. Amit a magyar emberek tettek az országért, ezt a teljesítményt már mindenütt elismerik. Az idén 4,3 százalék lehet a gazdasági növekedés, rekordalacsony, alig több, mint hetven százalék az államadósság, a bérek jelentősen nőnek. Egyértelmű, hogyha konfliktusok árán is, de amikor belefogunk, mindig ki tudjuk rántani az országot a bajból. Ez biztató.

– Jellemzően baloldali ország-vezetések után.

– Igen, a huszadik századi történelem ezt igazolja, többszörösen is, de hasonló volt a helyzet 2010-ben is. Most olyan pályára állt az ország, amely hosszú távon garantálhatja az erősödést és a fejlődést. Ugyanakkor mégiscsak harcos év lesz, jellemzően külső, a jövő szempontjából meghatározó tényezők miatt.

– Melyek ezek?

– Itt van a migráció kérdése, amelyre hajlamosak vagyunk úgy gondolni, Magyarország már megoldotta, hiszen biztosított a határvédelem. Brüsszelből azonban ismét olyan törekvések érkeznek, amelyek szerint át kellene engednünk, sőt, kötelezően be kellene fogadnunk a migránsokat, feladva a kultúránk megőrzését is. A Nyugattal szemben Európa ezen részén mások a tapasztalatok, érzékenyebbek vagyunk, tudjuk, hogy a civilizációnkat igenis veszély fenyegetheti. Aztán vegyük a szintén rendezettnek tűnő rezsikérdést. Miközben nálunk huszonöt százalékos csökkentést sikerült elérni, nyugatabbra az áram és a gáz ára jelentősen nőtt öt év alatt. Szegény spanyolok például hetvenkét százalékkal fizetnek többet a gázért, mint korábban. Az európai adminisztráció most mégis a versenyt erőlteti, az energiaárak felszabadítását követeli tőlünk is. Csakhogy mi pontosan tudjuk, mi lesz abból, ha nincs ez az áttörhetetlen plafon az árak felett. Ugyanilyen veszélyforrás a külföldről pénzelt aktivistacsoportok titokzatos befolyásolási kísérlete. Amerikában 1938 óta van szigorú szabályozás ezen a téren, de az Európai Parlament előtt jelenleg is fekszik egy javaslat az úgynevezett NGO-kra vonatkozóan.

– Amit most, állítólag éppen a magyar felvetés miatt, „par-koltatnak”.

– Mindegy, attól még ott van. Az átláthatósági probléma általános, mi ráadásul egy igen enyhe változtatást szeretnénk. Ugyancsak fontos, hogy az adópolitika szintén maradjon tagállami hatáskörben, több eredményünk alapja is az, hogy ezt jól csináltuk. Ha nem tudjuk ezt megtartani, az a gazdasági növekedést sodorja veszélybe. Ezt meg kell akadályozni. A lényeg, hogy Magyarország a saját útján tudjon továbbra is fejlődni, minden kérdést ezen keresztül kell vizsgálni.

– Nem aggódik, hogy a sok konfliktus miatt kikerülünk az Európai Unióból?

– Nekünk, magyaroknak alapvető meggyőződésünk, hovatovább évezredes álmunk és tervünk, hogy Európa szerves része legyen az ország. Ez semmiképpen nem változik. Ugyanakkor ez korántsem jelenti azt, hogy minden döntést kritika nélkül elfogadunk. Olyan Európai Uniót szeretnénk, mely erős, egymással együttműködő nemzetekre épül. S nem fordítva, ahol egy központi akarat határoz meg mindent, az államok pedig csak végrehajtók. Ez egyébiránt az Európai Unió alapítói által lefektetett alapot, az ahhoz való hűséget jelenti. Vagyis a magyar kormány kritikái csupán jobbító szándékúak.

– Ha már kampány: Áder János államfő beiktatásakor aggodalmát fejezte ki a közbeszéd eldurvulása miatt. Van esély javulásra?

– Nem kérdés, mindig dolgozni kell a közbeszéd javításán, ápolva egyúttal a magyar nyelvet is. De ha kifejezetten a kommunikációt nézzük, tudomásul kell vennünk, megváltoztak a keretek, s ehhez alkalmazkodni kell. A tévé, az újság és a rádió szerepét átvette az internetes sajtó, majd legújabban egy egészen új közösségi tér. A sokat hangoztatott nyitottság helyett ebben komoly veszélyt jelent a bezárkózás, s hogy ez ne így legyen, az a következő időszak nagy feladata. Nekünk is részt kell vennünk benne.

– Talán kevesen tudják, de államtitkári beosztása mellett ön a kötöttpályás járműgyártásért felelős miniszteri biztos is a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Ez honnan jött?

– Bár jogász vagyok, mindig is érdekeltek a különböző műszaki megoldások. Magyarország fejlődése szempontjából az egyik legfontosabb kérdés az ipar súlyának növelése, annak fejlesztése. Be kell indítani a gyártást, illetve az innovációt, és az ehhez kapcsolódó oktatást erősíteni. Ez a terület a munkahelyteremtés és a béremelések hosszú távú fenntarthatósága miatt is lényeges. A magyar GDP-ben egyébként jelenleg huszonhárom százalékos az ipar részaránya, el kell érni a harmincat. A kormány az Irinyi-tervben rögzítette az ezt célzó stratégiát, s ennek megvalósításában működöm én is közre. Szerencsére van mire építeni, a kötöttpályás közlekedési eszközök gyártása terén is. Arra kell törekedni, hogy a hazai igényeket hazai forrásból elégítsük ki.

2017. május 27.
Fotó: Varga Imre
Forrás: Magyar Hírlap