Megemlékezés az 1956-os forradalomról Dunakeszin

Megemlékezés az 1956-os forradalomról Dunakeszin

DUNAKESZI 1956 arra is megtanított minket, hogy nemzetünkben egységet kell teremteni. Mert a múlt, a jelen és a jövő magyarjai csak együtt tudják kivívni Magyarország szabadságát, függetlenségét, és önrendelkezését – jelentette ki Tuzson Bence, október 23-án. Dunakeszi központi ünnepségét, a Kegyeleti temetőben, a Gólya emlékműnél tartották meg. Az ünnepség kezdetén elhangzott Márai Sándor: Mennyből az angyal című, az 1956-os forradalomról írt, kultikus költeménye.

Tuzson Bence, a térség országgyűlési képviselője ünnepi beszédben kiemelte: Illyés Gyula, Egy mondat a zsarnokságról című versében egyetlen bővített mondatban fejezte ki, mit jelent a diktatúra, az önkény. E témáról ennyire kifejező verset azóta sem írtak, sem Magyarországon, sem pedig a világban. Ahogy a költő mondja, még halálunk is a diktatúrát szolgálja.

Bár ez a vers 1950-ben született, de 1988-ig nem lehetett hazánkban sem szavalni, sem leírni, sem nyomtatásban megjelentetni. Ám 1956-ban a forradalom egyik alapműve lett.
A Rákosi korszak csak nehezen helyrehozható károkat okozott nemzetünk szövetében, mert darabjaira szedte szét a társadalmat, és a félelem úrrá lett az egész országban. Ezt az áldatlan terrort törte meg 1956 lelkes forradalma.

Akkor ráébredtek az emberek, hogy az atomjaira hullott társadalom egységgé tud kovácsolódni. És ha csak néhány hétre is, de eggyé vált a magyar nemzet.

Galéria

 

Hölgyeim és Uraim! Én arra kérem önöket, hogy meséljenek gyerekeiknek, unokáiknak arról, amit szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak, hogy milyen felszabadító és mámorító volt 1956 forradalma. Meséljék el azt, hogy milyen volt itt Dunakeszin 1956 forradalma. Milyen volt az, amikor munkásgyűlést, majd gyertyás felvonulást tartottak. És milyen magasztos volt az, amikor innen nem messze leverték az egykori szovjet emlékműről a vörös csillagot, milyen volt az, amikor itt a temető mellett az egyetlen dunakeszi véres harc lezajlott, aminek hősi halottjáról, Cserepkai István segédmunkásról, nemzetőrről is meg kell emlékeznünk, aki október 31-én a szovjetekkel kialakult tűzharcban, 31 évesen hősi halált halt. Négy gyermek édesapja volt. És meséljenek a szemtanuk arról a Pálinkás Istvánról, szintén dunakeszi lakosról is, aki mindössze 15 éves volt, amikor a Corvin-közben haslövést kapott, de nem ebbe halt bele, hanem a kórházban egy tisztogató szovjet alakulat géppisztolysorozata végzett vele a betegágyán.

Azért meséljenek utódaiknak, hogy ezek az áldozatok ne legyenek hiábavalók, őrizze meg azokat az örök emlékezet, amíg magyar él a Földön. Mert 1956 hősei nagy tanulságot hagytak maguk után: a szabadság szeretetét. Mert mi magyarok szeretjük a szabadságot. Erről szól a történelmünk.

Ezért a szabadságért ma is nap, mint nap meg kell harcolnunk. Szabadságunkat ma is, holnap is, minden nap meg kell védenünk. Szerencsések vagyunk, mert szabadságunkat manapság már nem fegyverrel, hanem közéleti, politikai, kulturális vitákban, a szeretet eszközeivel is védhetjük.

Éljen az 1956-os dicső forradalom! Éljen a magyar szabadság!”

A megemlékezés végén, Tuzson Bence, Dióssi Csaba Dunakeszi polgármestere és Molnár György a város jegyzője, majd civil szervezetek képviselői, valamint több tucat polgár koszorúkat és virágokat helyezett el a Gólya emlékmű előtt.

2016. október 23.